Csigolya csúszás
Csigolya csuszamlás, spondylolysis, spondylolisthesis
Ebben az esetben az egymásra épülő csigolyák közül az egyike elmozdul előre (spondylolisthesis- piros nyíllal jelölve). Riasztó elnevezés ellenére ez nem valódi elcsúszás, nem lesz instabil a gerinc! Ez inkább egy részleges elmozdulás, de az elmozdult helyzet „majdnem teljesen” stabil. Nem szakad le, nem nyírja el a gerincet, nem jár hirtelen lebénulással.
Két oka lehet:
- Csigolya ívszakadás(spondylolysis): Itt a csigolya hátsó részét alkotó ív megszakad (zöld színnel jelölve), a fenti csigolya teste előre csúszik, míg annak hátsó ívrészlete helyben marad az alsó csigolya ívéhez rögzülve. Ez már gyerekkorban is fel lehet ismerni röntgennel, korán panaszokat okoz.
- Kopásos csúszás (degeneratív spondylolisthesis). Ebben az esetben a csigolyákat hátul összekötő kisízületek kopnak el annyira, hogy ellaposodva megengedik az előre csúszást. Ez idősebb korban alakul ki.
TÜNETEK: A fő panasz legtöbb esetben a derékfájdalom, merevség, mely főként terhelésre jelentkezik. Időszakosan általában farba sugárzó, vagy súlyos esetekben állandósult végtagba is lemenő fájdalom-zsibbadás kísérheti.
Tapintásra lehet un. „lépcsőt” érzékelni, ahogy a gerinc hosszában végighúzzuk az ujjunkat a tövisnyúlványokat középen.
KEZELÉS: Legfontosabb ás leghatékonyabb – és tudományos vizsgálatokkal is igazolt-, hogy a meggyengült passzív stabilizátorokat (csontok-szalagok) kell pótolni az aktív stabilizátorok (azaz a törzsizomzat) erősítésével, megfelelő mozgásterápiával (gyógytorna) és fenntartó gerinctornával!
A gerinc stabilizáló övek (fűzők) csak azokban az esetekben indokoltak, ha nem lehetséges az erősítő torna (pl. nagyon idős, nem terhelhető betegeknél).
Műtét: Nagyobb, un. fúziós gerincműtét, mely során az elcsúszott csigolyát hozzácsavarozzuk az alatta lévőhöz, hogy összecsontosodjanak.