Manualterápia

Csontkovács?
A mozgásterápiák csoportjába tartozik, melynek ismerete a diagnózist felállító orvosok, egészségügyi szakemberek számára is nagyon fontos elemeket tartalmaz.

Manuálterápia során olyan reverzibilis (visszafordítható) elváltozásokat kezelhetünk, mely során a mozgásszervrendszert alkotó izmok, ízületi tok, szalagok és inak kóros helyzete, megrövidülése, letapadása áll.

Különböző technikák léteznek, ezek közül kiemelem a biztonságosabb „soft” technikákat, mely során a Beteget hozzuk olyan pozícióba, hogy saját izmainak erejével vagy minimális külső (kézzel, terápeuta által adott) erővel végezzük a mobilizálást.

Leegyszerűsítve hatásukat úgy magyarázhatjuk, hogy a manuálterápia során addig húzzuk a görcsös, beállt izomzatot az ízület kimozgatásával, míg az egy védekező (un. túlnyújtásos) izom reflex miatt hirtelen „feladja” a görcsöt és elernyed.

Nem tekinthetők biztonságosnak olyan technikák, mely során igen komoly erőket adnak, mely nincs arányban az adott Beteg felépítésével és várható szöveti teherbírásával.  Magyarán akár törhet, szakadhat is valami ilyen kezelés során, ahogyan látjuk orvosi praxisunk során!

Nagyon fontos része van a kezelés mobilizás, ízületi helyzetkorrigálás részében, ugyanakkor -sok esetben- kevéssé célozza az „alapproblémát”, így akár tüneti kezelésnek is tekinthető önmagában! Legtöbb esetben a szűkületet, rövidülést az ellen oldali vagy  ellentétesen ható izom gyengesége okozza.  Értelem szerűen ez a kimozgatáskor nem oldódik meg „egy csapásra”,  ezért fontos a manuálterápia kiegészítése más mozgásterápiás eszközökkel!

Ezt bizonyítja, ha a kezelés után csak átmenetileg érezzük magunkat csak jól, és panaszaink napokon belül visszatérnek.